Tűnődve nézte magát a tükörben. Vannak ötvenes nők, akik fiatalabbnak látszanak a koruknál, de ő nem ilyen. A bőre már egyáltalán nem feszes, ráadásul a ráncok komorrá teszik az arcát. Pedig amúgy egyáltalán nem mogorva.
Csak azért hallgatag és szomorú mostanában, mert gondjai vannak. "Boldog harmincnegyedik házassági évfordulót" - motyogta tegnap a férje az ágyban, a homlokára nyomott egy puszit, majd megfordul, és két perc múlva már horkolt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Egy kapcsolatnak nem így kéne működnie, még ennyi év után sem. Homlokpuszi a házassági évfordulón, amikor másfél hónapja nem nyúltak egymáshoz?! Ez nem vezet jóra.
Nem kellett kutatni az okok után, tudta, hogy ő a hibás. Sosem érdekelte a szex, fiatalon sem, nemhogy most, mikor betöltötte az ötvenkettedik évét. 17 évesen ismerte meg a férjét, és fülig szerelmes volt, neki adta a szüzességét. Jó volt összebújni, ölelkezni, az erős karok közt aludni. Maga a szex csak ráadásként szolgált, amit persze szívesen megtett (vagy inkább elviselt) a férfi kedvéért. Nem volt rossz, de jó sem. Örült, hogy örömet szerezhet Sanyinak, de magától sosem kívánta.
Orgazmus? Persze, az újságokban írnak róla, és eljátsszák a filmekben. Talán néha érzett olyasmit, hogy ez most kicsit jobb a megszokottnál, de nem volt semmilyen kirobbanó élmény.
Sanyin nem látszott, hogy gondja lenne ezzel. Évekig külföldön dolgozott, ritkán volt otthon, hétvégén és ünnepekkor, és ilyenkor könnyű volt a kedvére tenni. Később már itthon vállalt munkát, de akkor meg házat építettek a három gyerek mellett. Sokszor szinte elájultak este a fáradtságtól, egyikük sem vágyott hatalmas lepedőcsatákra.
Az utóbbi pár évben azonban a férfi nyughatatlan lett. Talán, mert a gyerekek elköltöztek és önálló életet kezdtek. Már nem volt mit csinálni: tökéletes lett a ház, az udvar, a nyaraló. Magukra maradtak, és nagyobb hangsúlyt kapott a szenvedély - illetve annak a hiánya...Sanyi még pornófilmeket is bevetett, hogy változatosabbá tegye az együttléteket, ő pedig készséggel fogadta a férfi ötleteit. De érezte, hogy valójában semmi nem változik: legbelül ugyanolyan langyosnak és unalmasnak élte meg a szexet, és ez nyilván kifelé is meglátszott.
A férje távolodni kezdett, és egyre ritkábban kereste az alkalmat, hogy egymáshoz érjenek. Ekkor jött rá, hogy veszélyben a házassága. Teljesen megviselte a felismerés, kétségbeesetten kereste a megoldást. Ha tudta volna, áthangolta volna magában azt a valamit, ami a testiséghez való hozzáállását befolyásolja - de nem tudta. Sanyi pedig már alig nyúlt hozzá. Viszont egyre többet csetelt a kolléganőivel, és egyre vidámabban járt dolgozni...
Látható volt, hogy rossz vége lesz, ha nem történik valami változás. Most már ő maga próbálkozott esténként az érzékiséggel. Szexi hálóruhákat vett fel, próbálta felszabadultnak, lelkesnek mutatni magát, hogy a férjét boldoggá tegye, de maga is érezte, hogy mennyire hamis az előadása.
Végül egészen furcsa ötlete támadt. Az elmúlt hónapokban rákényszerült, hogy sokat gondoljon a testiségre, hát eszébe jutott egy bizonyos formája - egy dolog, egy játék, ami... talán őt is érdekelné. Nézte a tükörképét, és belepirult a gondolatba, mert elképzelte, ahogy ő és a férje ÍGY csinálják.
De fogalma sem volt, hogyan vesse fel ezt a férfinak, hiszen eddig sosem beszéltek ilyesmiről. Mégis, ha így próbálnák, talán menne az önfeledtség és az igazi szenvedély, hiszen már a gondolattól is felgyorsul a szívverése és furcsa izgalmat érez. Nevetséges? Szánalmas? Nem tudta. Csak abban volt biztos, hogy nem hagyhatja annyiban, hiszen a házasságáért küzd.
Még a pillanatot is rosszul választotta meg. Eszébe sem jutott, hogy az ágyban közölje az ötletét a férfival. Épp a konyhában ültek, mikor hirtelen rászánta magát. Sanyi épp evett, és majdnem torkán akadt a falat, mikor hirtelen a füléhez hajolt, és lángvörös arccal megsúgta, mit szeretne. Ő meg lesütötte a szemét - egy ideig rá sem mert nézni a férjére. De mikor végre rátekintett, különös változást látott az arcán: meghökkenés, kíváncsiság, remény és izgalom keverékét...
Némán nézték egymást. Végül a férje felállt, megfogta a kezét, és kissé zavartan ugyan, de magával húzta a hálószobába. Ekkortól sokszor napokra bezárkóztak, még a telefont is kikapcsolták. Nem számított a külvilág, nem számítottak a csinos kolléganők. A kérdésre, ami évtizedekig közéjük állt, végre meglett a válasz...
Ezek is érdekelhetnek
Honnan tudjuk, hogy a férfi szerelmes, anélkül hogy kimondaná?
5 Női Szeretőtípus, Aki Nem Is Akar Kilépni Ebből A Szerepből
Egy luxusprosti vallomása: "Mi, nők, kapattuk el a férfiakat!"
Forrás / SHE.hu
